Franciaország a zavargások után: kit terhel a felelősség, és mik a tanulságok?

„Ez nem Franciaország igazi arca! Önök, a média, csak a szombati tüntetések erőszakára és pusztítására figyelnek. Pedig ez nem a többség. Ez nem »mi« vagyunk. Ez nem Franciaország!"

Elisabeth-tel egy betört kirakatokkal szegélyezett utca előtt beszéltünk. A fákkal övezett párizsi utcán még mindig tele volt üvegszilánkokkal. A falakat vörös betűs, a francia rendőrséget sértegető graffitik (a zavargások dátumával, október 17-ével ellátva) borították.

Megállítottam Elisabeth-et és a barátnőjét, hogy megkérdezzem, mit gondolnak a szombati eseményekről.

Elisabeth annyira feldúlt volt, hogy beszéd közben majdnem elsírta magát.

„A barátom szerint ez egy polgárháború Franciaországban, de én nem így gondolom. A szombati nap valami egészen másról szólt."

De mi történt valójában? Kik álltak a zavargások mögött?

Miközben a fosztogatások nagy része alkalomszerűnek tűnt, az erőszak előre megszervezettnek látszott. Miért éppen most szervezték meg, több héttel a diáktüntetések kezdete után?

És kinek állhatott leginkább érdekében a hétvégi pusztítás?

Elisabeth ebben nem volt teljesen biztos.

Különféle elméletek keringenek Franciaországban és azon kívül is.

A fekete-fehér válaszok csábítóak lehetnek, de az igazság az, hogy számos tényező játszik szerepet.

A Nemzetgyűlés elnöke, Yaël Braun-Pivet parlamenti vizsgálatot javasolt a zavargások és azok megszervezésének körülményei ügyében.

A francia hírszerzés a hónap elején arról tájékoztatta a kormányzati köröket, hogy baloldali anarchista csoportok vettek részt a diáktüntetésekben.

Jelük, egy fekete körbe rajzolt nagy A betű, a hétvégén Franciaország-szerte számos épület falán felbukkant.

A francia média újra és újra lejátszott egy szombaton készült videót, amelyen feketébe öltözött fiatal férfiak csoportjai láthatók. Arcukat fekete kendővel takarták el, és úgy tűnt, hogy nagy kalapácsokkal vagy bozótvágó késekkel több rendőrségi furgont is megtámadnak.

A Le Figaro által ismertetett, szeptember 29-i keltezésű hírszerzési jelentés részletesen foglalkozik a diáktüntetések „manipulálásával", amelyet diákszervezetekhez és a radikális baloldalhoz kötődő politikai mozgalmakhoz kapcsol.

A jelentés azt állítja, hogy a szélsőbaloldali La France Insoumise (LFI) az erőszakot is eszközként használó választási stratégiát alkalmazott a 2027-es elnökválasztás közeledtével.

A szombati, állítólag több mint 3000 üzletet és vállalkozást érintő tömeges fosztogatások a francia jelentések szerint nagyrészt alkalomszerűek voltak.

Sok fiatal azonnal megpróbálta az interneten értékesíteni az ellopott tárgyakat, köztük márkás sportcipőket. Néhányan az arcukat sem takarták el.

Vajob úgy érezték, hogy tetteik következmények nélkül maradnak?

Az online piacterek szerint együttműködnek a francia hatóságokkal, hogy minél több fosztogatót azonosítsanak.

A rendőrség közölte, hogy biztonsági kamerák és közösségimédia-felvételek elemzését végzi.

Macron elnök ragaszkodik ahhoz, hogy minden erőszakért vagy lopásért felelős személyt bíróság elé állítanak.

Azok a felvetések, amelyek szerint közösségi médiás bejegyzések ösztönözhették egyeseket a csatlakozásra, arra késztették Gabriel Attal korábbi francia miniszterelnököt, hogy a közösségi média részleges és ideiglenes korlátozását sürgesse a további erőszak megfékezése érdekében.

Mindeközben Belgiumban is erőszakos tüntetések zajlottak az elmúlt napokban.

Kedden Bernard Quintin belga belügyminiszter az erőszak „TikTok-osodására" figyelmeztetett.

A zavargásokról készült felvételek széles körben terjednek a közösségi médiában, és ezek könnyen befolyásolható fiatalhoz jutnak el, mondta, miközben a brüsszeli és liège-i utcai erőszakért is „ismert szélsőbaloldali csoportokat" tett felelőssé.

Franciaországban Sebastian Lecornu miniszterelnök és Laurent Nunez belügyminiszter szintén egyértelműen a „kemény baloldalt" nevezte meg a szombati erőszak felelőseként.

„Olajat öntöttek a tűzre" - fogalmazott Nunez.

Kedden Lecornu „felkelésekről" beszélt, amelyeket „kis szélsőbaloldali és ultrabaloldali csoportok" szerveztek.

Korábban azzal vádolta a „szélsőbaloldalt", hogy fegyverként használja a diáktüntetéseket.

Ezt a vádat Jean-Luc Mélenchon, az antikapitalista LFI vezetője, aki szintén francia elnök szeretne lenni, határozottan visszautasította.

Mélenchon részt vett a szombatra meghirdetett tüntetésen.

Az LFI politikusai a diáktüntetések kezdete óta jelen vannak Párizs társadalmilag hátrányos helyzetű külvárosi területein, ahol a résztvevők jobb állami oktatást követelnek mindenki számára.

De mit mondanak a diákok?

Lisa Cordat, az FSE diákszakszervezet képviselője elmondta, hogy a diákok a közösségi média üzenetküldő felületein vagy diákszervezeteken keresztül szervezték meg a tüntetéseket.

Szerinte „sértő" azt állítani, hogy manipulálják őket, vagy hogy politikusok mondják meg nekik, „mit tegyenek vagy ne tegyenek".

„A diákok haragja alulról épül fel" - mondta Lisa.

Ugyanakkor Franciaországban sokan kézzelfogható frusztrációval figyelik azt, amit a szombati erőszak politizálásának tartanak.

A 25 éves Lina így fogalmazott: „A politikusok bűnbakokat keresnek, de nem teszik fel a kérdést, hogy miért történt mindez. Mi volt a szombati események kiváltó oka? Félünk, és úgy érezzük, magunkra hagytak minket."

Franciaország vezető politikusai szombat óta egymást hibáztatják.

Az itt hat hónap múlva esedékes elnökválasztás rendkívül kiélezett, és az utcai feszültség azonnal beáramlott az amúgy is túlfűtött francia politikába.

A közvélemény-kutatások többségében jelenleg második helyen álló Mélenchon, aki megelőzi a centrista jelölteket, azzal vádolta a centrista miniszterelnököt, hogy „a káosz felelőse", akár „alkalmatlanság, akár egy rosszindulatú stratégia" miatt.

Mélenchon ezután azt sugallta, hogy Lecornu akár szándékosan is hagyhatta kibontakozni az erőszakot, hogy „a rend pártjaként" tüntethesse fel magát a szombati törvénytelenségek után, „és így elterelje a figyelmet a közpénzügyek kezelésében elkövetett kudarcairól".

Franciaország egyre növekvő államadóssággal és emelkedő hitelfelvételi költségekkel küzd.

A szombati hírszerzési kudarcok kapcsán Macron magyarázatot és új rendészeti stratégiát követelt. A belügyminiszter elismerte, hogy nem volt elegendő rendőr az utcákon, noha az országos tiltakozásokat jóval korábban bejelentették.

A korábbi tüntetéseken alkalmazott túlzott rendőri fellépéssel kapcsolatos vádak után a rendőrség ezen a hétvégén láthatóan nem tudott úrrá lenni a helyzeten.

Az elnökjelöltek közül úgy tűnik, Marine Le Pen, a bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés vezetője profitálhat a legtöbbet a szombati jelenetekből.

A közvélemény-kutatásokban már most jelentős előnnyel vezet.

Le Pen vasárnap az interneten közzétett, elnöki hangvételű videóüzenettel fordult a nemzethez.

Hivatalos öltözetben, egy nagy íróasztal mögött, francia zászló előtt ülve név szerint Jean-Luc Mélenchont tette felelőssé olyan szövetségesei miatt, akik szerinte „káoszba akarják taszítani az országot".

Le Pen a Macron-kormányt is azzal vádolta, hogy „elvesztette a lendületét", ezért Franciaország „az erőszak és a tehetetlenség túszává vált".

Videója végén emlékeztette a választókat, hogy hat hónap múlva lehetőségük lesz „más utat választani".

Le Pen pártja a rend és közbiztonság, valamint a zárt határok politikáját hirdeti, és Donald Trump amerikai elnökhöz, valamint JD Vance alelnökhöz hasonlóan a szombati káoszért részben a bevándorlókat okolja.

Egy Mar nevű tanár szerint a szombati erőszak „a politikusok érdekeit szolgálja".

„Eltereli a figyelmet a jobb közszolgáltatásokért folyó, hetek óta tartó jogos tiltakozásokról" - mondta.

„A politikusok nem figyelnek arra, mire van szükségük a diákoknak, a tanároknak vagy a francia embereknek. Az erőszakot arra használják, hogy választási kampányt folytassanak, hogy elnökök lehessenek, és rossz színben tüntessék fel ellenfeleiket."

Franciaországban egyre többen, különösen a Z generáció tagjai, érzik úgy, hogy megrendült a bizalmuk a rendszerben.

A Pew idei felmérései szerint Franciaországban az emberek 69%-a elégedetlen a demokrácia működésével, Spanyolországban ez az arány 68%, Olaszországban pedig 62%.

(Az Egyesült Államokban is hasonló a kiábrándultság: a megkérdezettek 69%-a elégedetlen a demokrácia működésével.)

Hasonló jelenség más európai országokban is megfigyelhető, ahol a hétvégén főként fiatalok vezette tiltakozások törtek ki, amelyek részben erőszakba torkolltak.

Ezeket a megmozdulásokat gyakran a növekvő megélhetési költségek, a romló közszolgáltatások és az emberek életük feletti kontrollvesztésének érzése váltja ki.

Sokan kérdezik: mit tehet egy átlagember az energiaárak emelkedése ellen, amelyet távoli háborúk okoznak a Közel-Keleten vagy Ukrajnában?

A választók egyre gyakrabban mondják azt, hogy elveszítik a bizalmukat a hagyományos vagy kormányzó politikai pártokban, amelyek szerintük nem hallják meg az aggályaikat és nem kezelik a problémáikat.

A fiatalok az éghajlatváltozással, a társadalmi egyenlőtlenségekkel, a megfizethetetlen lakásárakkal és azzal szembesülnek, hogy a mesterséges intelligencia veszélyeztetheti helyüket a munkaerőpiacon.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland