Hogyan ne veszítsünk el több ezer családi fotót?

Egy férfi áll a felesége mellett, aki a csípőjén tartja a lányukat. A háttérben egy hegyekkel övezett tó látható, valamint tűlevelű fák.
Képaláírás, Stephen Buffardi, feleségével, Weenával és lányukkal, Sophiával együtt több ezer családi fényképet veszített el
    • Szerző, George Sandeman
  • Publikálva

Amikor Stephen Buffardi fényképeket próbált átmásolni az új telefonjára, a folyamatjelző sáv félig megtelt – majd a semmiből összeomlott.

Több ezer kép veszett el, a családról és a barátokról, köztük azok is, amelyek a mostani feleségével való korai randikon készültek.

„Idegesítő volt" – mondta a 36 éves férfi, aki az egyesült álamokbeli Massachusettsben él feleségével, a 32 éves Weenával és hatéves lányukkal, Sophiával.

„Amikor gyereked van, azt gondolod: jó lett volna, ha megvannak azok a képek – hogy megőrizhesd neki."

Sophia sosem fogja látni azokat a fotókat, amelyek akkor készültek, amikor a szülei először találkoztak.

Stephen ebben a pillanatban ébredt rá, hogy a digitális fényképek nem mindig állják ki az idő próbáját. Ezért döntött úgy, hogy hagyományos, lapozható albumokat kezd készíteni a lányának.

Egy férfi és egy nő állnak egymás mellett, karjukat összefonva, miközben lányuk egy babakocsiban ül előttük. A háttérben egy tó, hegyekkel és fenyőerdővel.
Képaláírás, A sok fénykép elvesztése arra ösztönözte Stephent, hogy fizikai albumokat készítsen Sophiának

Stephen dokumentálta lánya életét újszülött korától kezdve – beleértve a kórházi azonosítóját és apró lábainak tintás lenyomatát – és minden eddigi gyermekévéről készített egy-egy albumot.

Jelenleg éppen egy olyan albumon dolgozik, amely Sophia első öt évét mutatja be.

Ehhez több száz kinyomtatott fotóra van szüksége.

Ez persze nem újdonság, hiszen az emberek már több mint 100 éve készítenek fényképalbumokat és emlékkönyveket.

De mire érdemes figyelni, ha biztonságban szeretnénk tudni a képeinket?

A szakértők általánosan egyetértenek abban, hogy a legértékesebb fényképeinkből három példányt érdemes megőrizni: az eredetit a telefonon, egy másolatot online, és egyet egy külső merevlemezen.

Néhányan még egy lépéssel tovább mennek, és azt javasolják, hogy nyomtassuk ki őket.

Egy nyitott fényképalbum négy képpel. Kettőn egy kisbaba látható, az egyiken egy nő tartja őt a karjában, a másikon családtagok veszik körül.
Képaláírás, Sophia szívesen nézegeti azokat az albumokat, amelyeket Stephen készített, hogy megörökítse gyerekkora pillanatait

A digitális világban mindenkit érint az információmegőrzés problémája.

A közelmúltban az Egyesült Királyság kormánya arra szólította fel a cégeket, hogy készítsenek papíralapú vészforgatókönyveket kibertámadások esetére.

Néhány nappal később az Amazon Web Services hibája több mint 1000 vállalkozást érintett világszerte.

Christopher Barnatt, volt számítástechnikai és jövőkutatási oktató, valamint YouTuber szerint éppen ezért érdemes minden fontos dokumentumról fizikai másolatot készíteni – például születési anyakönyvi kivonatokról, biztosítási iratokról és útlevelekről.

A fényképek sem kivételek. Számos eszköz áll rendelkezésünkre, hogy megvédjük őket.

Az egyik nyilvánvaló lépés, hogy biztonsági mentést készítünk róluk egy online felhőalapú tárhelyen. Ezt a legtöbb okostelefon automatikusan elvégzi. Ugyanakkor felmerülnek problémák, például a tárhely és a költségek.

Bár ezek a szolgáltatások általában stabilak, nem teljesen kockázatmentesek.

Az év elején egy észak-karolinai nő a WBTV hírcsatornának arról nyilatkozott, hogy feltörték az iCloud-fiókját, megváltoztatták a jelszavát, és elveszítette a hozzáférést a fényképeihez és a videóihoz. Elmondása szerint az Apple azt közölte vele, hogy nem tudnak segíteni.

Nem is feltétlenül kell, hogy valaki feltörje a fiókunkat. Ha igazán balszerencsések vagyunk, az is előfordulhat, hogy elfelejtjük a jelszavunkat, és nem tudjuk visszaállítani, így nem tudunk újra bejelentkezni a felhőszolgáltatásba.

Valószínűleg biztonságosabb felhőszolgáltatásban tárolni a fényképeket, mint a közösségi médiában.

„Sokan szinte naplóként használják a közösségi médiát. Ezek a platformok úgy vannak kialakítva, hogy sorozatként mutassák be az emberek életét, és narratívákat hozzanak létre" – jegyezte meg Dr. Esperanza Miyake, a Strathclyde-i Egyetem kutatója, aki azt vizsgálja, hogyan kezelik a közösségimédia-cégek az emberek adatait.

2019-ben a MySpace – amely egykor a világ legnépszerűbb közösségi platformja volt – szerverköltöztetése során 12 évnyi zenei feltöltés veszett el. „Minden eltűnt" – mondta Dr. Miyake.

A cég bocsánatot kért az adatvesztésért.

A költségek is problémát jelenthetnek. Nemrég a Snapchat jelentette be azt, hogy díjat számít fel a fotók és videók tárolásáért az üzenetküldő alkalmazásában, ami sok felhasználót felbosszantott.

Prof. Jane Winters, a Londoni Egyetem digitális bölcsészeti szakértője szerint mindig problémát jelent, ha kereskedelmi platformokat archívumként kezelünk.

„Ezek nem archívum célra lettek létrehozva. Ezek kereskedelmi vállalkozások."

„Az a feltételezés, hogy minden egyes fényképet feltölthetünk, és azokat egy kereskedelmi szolgáltató örökre megőrzi, hamarosan komoly próbatétel elé kerül."

Ezért jó ötlet letölteni a fényképeket, és külső eszközön – például merevlemezen vagy memóriakártyán – tárolni őket.

Nem kell attól tartani, hogy a képek hosszú időn belül olvashatatlanná válnak – köszönhetően az olyan „strapabíró" képformátumoknak, mint a jpeg – tette hozzá Prof. Winters.

Sok merevlemez akár 10 évig is működik – némelyik akár 20 évig –, ezért fontos, hogy az évtizedek során új merevlemezekre helyezzük át a képeinket.

Egy férfi ül egy székben, mögötte fények és tükrök láthatók. Szürke inget és világoskék farmert visel.
Képaláírás, Thendo Muloiwa szerint különleges örömet okoz a fizikai fényképalbumok megosztása másokkal

Ha megvan a három példány a fényképeinkről, jó úton járunk. De mi a helyzet a nyomtatással?

A tűz-, vízkár vagy egyszerű elvesztés kockázata ellenére a fényképek kinyomtatása továbbra is valóban tartós módja annak, hogy átörökítsük az emlékeket generációkon át.

Dr. Barnatt és Dr. Miyake szerint azoknak, akik a közösségi média és az okostelefonok világában nőttek fel, érdemes offline másolatot készíteniük a legértékesebb dolgaikról.

„Arról van szó, hogy értékeljük azt, ami fontos számunkra – még mielőtt túl késő lenne" – mondta Winters professzor.

Ha túl későn kezdünk el gondolkodni a digitális archívum kinyomtatásán, „lehet, hogy már elveszítettük azokat a dolgokat, amelyeket igazán értékeltünk".

A dél-afrikai Thendo Muloiwa pontosan így tesz 28 évesen.

Imádja azokat a fényképalbumokat, amelyeket a szülei készítettek neki kisgyermek korában, és ugyanígy szeretné megőrizni azokat a digitális képeket, amelyeket a telefonjával készített.

Ezek megmutatják, merre járt, és kik lettek a barátai a húszas éveiben.

Egy kisgyerek élénk színű babaruhában és előkében ül a kanapén, és a kamerába néz.
Képaláírás, Thendo imádja azokat a fényképalbumokat, amelyeket a szülei készítettek neki gyerekkorában

Egyes levéltárosok és jövőkutatók a nyomtatott formához való visszatérést a „digitális sötét középkor" ellensúlyozásának tekintik – annak az elképzelésnek, hogy a fényképek, videók és szövegek a technológia változásával olvashatatlanná válhatnak.

Prof. Winters szerint azonban ezek az állítások túlzóak, és rámutat arra, hogy világszerte komoly erőfeszítések zajlanak a digitális és online tartalmak megőrzésére.

Sokak számára a fényképek nyomtatása több, mint pusztán a történelem dokumentálása.

Thendo szerint különleges öröm rejlik abban, amikor az emberek együtt lapozgatnak egy fényképalbumot és közben beszélgetnek.

„Ezt nem igazán lehet megtenni a telefonon" – mondta Thendo. „Persze, megnyithatjuk az iCloudunkat vagy bármi mást, és végiggörgethetünk az összes képünkön, de rengeteg véletlenszerű fotót fogunk találni."

„Ezzel szemben egy fényképalbumban ott van az a tökéletes kép, amit mi választottunk ki és tettünk bele – ez a különbség."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland