Fiatal lányok az isteneknek ajándékozva – a szexuális kizsákmányolás valósága

„A szexmunka nagyon megviselt. A testem nagyon legyengült, lelkileg teljesen összetörtem" – mondta Csandrika.

Csandrika élete szexmunkásként egy vallási szertartással kezdődött. 15 évesen elvitték egy templomba, ahol ünnepélyesen összeházasították egy istennővel.

„Akkoriban nem voltam tisztában a rituálé jelentésével" – mesélte a BBC-nek.

Csandrika most a harmincas évei végén jár, és közel két évtizede keres pénzt szexmunkásként.

Az isteni menyasszonyból prostituált

India egyik déli állama, Karnataka, felmérést végez, hogy azonosítsa azokat, akik Csandrikához hasonlóan a devadászi hagyományba való beavatás után szexmunkássá váltak.

A devadászi, vagyis „istenek rabszolgái" egy ezeréves hagyomány Dél-Indiában.

Kezdetben a templomokban művészként léptek fel, éneklésben és táncban jeleskedve. Idővel azonban a rendszer egyre inkább a törvényesített prostitúcióhoz kezdett hasonlítani.

Bár a tilalmak India számos részén már a gyarmati korszakban elkezdődtek, Karnataka csak 1982-ben helyezte törvényen kívül a gyakorlatot. Ennek ellenére az mind a mai napig folytatódik.

A falvakban élő devadásziknak lehet intim partnerük, miközben más klienseket is fogadnak.

Sokan nagyvárosokba, például Mumbaiba vándorolnak, hogy bordélyházakban dolgozzanak.

Csapdában

A belgaumi [ami egy város Karnataka államban – a szerk.] beavatási szertartása után Csandrika hazatért, és négy évig normális életet élt. Ezután egy női rokona elvitte őt Sangli iparvárosába, háztartási alkalmazotti munkát ígérve, ott azonban egy bordélyházban hagyta őt.

„Az első néhány hónap nagyon nehéz volt. Rosszul éreztem magam. Nem tudtam rendesen enni vagy aludni" – emlékezett vissza Csandrika. „El akartam menekülni, de fokozatosan elfogadtam a helyzetet."

Csandrika mindössze 19 éves volt, alig járt iskolába, és alig értette a Sangliban beszélt hindit vagy maráthit.

„Néhány [kliens] fizikailag bántalmazott, néhány sértő szavakat használt. Nehezen tudtam ezt kezelni" – folytatta.

A bordélyház kliensei között voltak egyetemisták, sofőrök, ügyvédek és napszámosok is.

Csandrika Sangliban, a szexmunka révén ismerkedett meg partnerével, egy teherautósofőrrel, akivel egy lány- és egy fiúgyereket nevelnek.

Amíg a partnere gondoskodott a gyerekekről, Csandrika tovább dolgozott a bordélyban, ahol naponta 10–15 klienssel találkozott.

Néhány évvel második gyereke születése után partnere közúti balesetben meghalt, így Csandrika visszaköltözött Belgaumba, ahonnan tolmács segítségével mesélt a BBC-nek.

„A férfiak nem azért jönnek hozzánk, hogy feleségül vegyenek"

Nem minden devadászi dolgozik bordélyházban, és nem mindegyikük szexmunkás.

A két 23 éves unokatestvér, Ankita és Shilpa Észak-Karnataka egyik falujában él – és akárcsak Csandrika, ők is a dalit kasztból származnak, amelyet Indiában súlyos diszkriminációt sújt.

Shilpa mindössze egy évet járt iskolába, és beavatása 2022-ben történt. Ankita körülbelül 15 éves koráig tanult, majd szülei 2023-ban megszervezték a szertartást. Testvére halála után nyomást gyakoroltak rá, hogy devadászi legyen.

„A szüleim azt mondták, hogy az istennőknek akarnak felajánlani. Én ezt visszautasítottam. Egy héttel később azonban megvonták tőlem az ételt" – mondta Ankita.

„Nagyon rosszul éreztem magam, de a családom érdekében elfogadtam. Menyasszonyként öltöztem fel, és összeházasítottak az istennővel."

Ankita fehér és piros gyöngyökből álló nyakláncot tart a kezében, amely ezt az egyesülést szimbolizálja.

Sem az édesanyja, sem a nagymamája nem volt devadászi. Noha a családnak van egy kis földje, az nem elég a megélhetéshez.

„Félelem él bennünk, hogy ha senkit sem avatnak be, az istennő megátkoz minket."

A devadászik nem házasodhatnak meg, de lehetnek intim partnereik, akik akár törvényes házasok is lehetnek egy másik nővel.

Ankita minden férfi közeledését visszautasította, és továbbra is mezőgazdasági munkásként dolgozik, napi körülbelül 1322 forintnyi indiai rúpiát keresve.

Shilpa élete más irányt vett. A beavatása után összejött egy vendégmunkással.

„Azért jött hozzám, mert tudta, hogy devadászi vagyok" – idézte fel.

Mint sok devadászi nő, Shilpa is a saját otthonában élt a partnerével.

„Csak néhány hónapig volt velem, és teherbe ejtett. Háromezer rúpiát (kb. 11 000 forintot) adott nekem az alatt az idő alatt, amíg együtt voltunk. Nem reagált a terhességemre, és egy nap egyszerűen eltűnt."

Shilpa három hónapos terhes volt, és nem értette, mi történt.

„Próbáltam felhívni, de a telefonja nem volt elérhető. Azt sem tudom, honnan származik."

Nem fordult a rendőrséghez, hogy felkutassa.

„A mi rendszerünkben a férfiak nem azért jönnek hozzánk, hogy feleségül vegyenek" – tette hozzá.

Szegénység és kizsákmányolás

Dr. M. Bhagyalakshmi, a helyi Sakhi Trust nevű civil szervezet igazgatója, több mint két évtizede dolgozik devadászi nőkkel, és azt mondta, a beavatások a tilalom ellenére továbbra is folytatódnak.

„Minden évben három-négy lány devadászivá avatását sikerül megakadályoznunk. De a legtöbb szertartás titokban zajlik. Csak akkor szerzünk róla tudomást, amikor egy fiatal lány teherbe esik vagy gyereket szül."

Dr. Bhagyalakshmi szerint sok nőnek nincsenek alapvető ellátási lehetőségei, kevés megfelelő élelmet vagy oktatást kapnak, és túlságosan is félnek ahhoz, hogy segítséget kérjenek.

„10 ezer devadászit vontunk be a felmérésbe Vijayanagara-körzetben. Sok vak, fogyatékkal élő és más sérülékeny nőt láttam, akiket belekényszerítettek ebbe a rendszerbe. Majdnem 70%-uknak nem volt saját háza" – mondta el a BBC-nek.

Az intim partnerek gyakran nem hajlandók óvszert használni, ami nem kívánt terhességekhez vagy HIV-fertőzéshez vezet.

Dr. Bhagyalakshmi becslése szerint a devadászik körülbelül 95%-a a dalit kasztból származik, a többi pedig törzsi közösségekből.

A korábbi gyakorlattal ellentétben a modern devadászik semmilyen támogatást vagy jövedelmet nem kapnak a templomoktól.

„A devadászi rendszer puszta kizsákmányolás" – hangsúlyozta.

A gyakorlat megállítása

Jelenlegi és volt devadászik gyűlnek össze a belgaumi Saundatti Yellamma templomban az éves fesztiválra, de a helyi tisztviselők szerint ott már nem történik beavatás.

„Ez most már büntetendő cselekmény. A fesztiválok idején plakátokkal és szórólapokkal figyelmeztetjük az embereket, hogy szigorú intézkedések fognak történni" – mondta Vishwas Vasant Vaidya.

Vaidya Karnataka törvényhozó testületének és a Yellamma templom vezetőségének is tagja. A BBC-nek elmondta, hogy az aktív devadászik száma drasztikusan csökkent.

„Most talán 50–60 devadászi lehet az én választókerületemben" – mondta. „Senki nem bátorítja a devadászi beavatást a templomban."

„A határozott intézkedéseknek köszönhetően Megállítottuk a devadászi hagyományt" – állította.

A Karnataka kormánya által 2008-ban végzett legutóbbi felmérés több mint 46 000 devadászit azonosított az államban.

A következő generáció

A szexmunkából származó jövedelem segített Csandrikának kitörni a szegénységből, miközben gyerekeit a megbélyegzéstől védve bentlakásos iskolába küldte.

„Mindig aggódtam a lányom miatt" – mondta el Csandrika. „Amikor körülbelül 16 éves volt, hozzáadtam egy rokonhoz, hogy ne kelljen devadászinak lennie, mint nekem. Most a férjével él."

Csandrika jelenleg egy civil szervezettel dolgozik, és rendszeresen jár HIV-vizsgálatokra.

„Öregszem – néhány év múlva már nem tudok szexmunkát végezni" – mondta. Egy bolt nyitását tervezi, ahol gyümölcsöt és zöldséget árulna.

Shilpa jó oktatást akar biztosítani a lányának. Keserűen beszél a devadászi hagyományról.

„Azt akarom, hogy ez véget érjen. A lányomból nem lesz devadászi. Nem akarom folytatni ezt a rendszert" – jelentette ki.

Ankita pedig azt mondta, férjhez akar menni, és le akarja venni végre a gyöngynyakláncát.

(Csandrika eredeti nevét megváltoztattuk, hogy megvédjük személyazonosságát)

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland