Mit mutat a magyar családpolitika a születésszám növelésének korlátairól

A Debreceni Egyetem Klinikai Központjának egy ligetes terén Elek Barbara aggódva frissítette az e-mailjeit a telefonján. Barbara és férje, Levi, vérvételes HCG vizsgálat után várták, hogy megkapják az értesítést arról, hogy Barbara terhes lett-e a tíz nappal korábban történt embrióbeültetésük után.

„Ha nem sikerül, akkor nyilván össze [leszek] törve, és akkor már csak mentsvárnak remélem, hogy legalább az anyagiak nem úsznak el." – mondta.

A 33 éves Barbara foglalkozása szerint szociális munkás, Levi, 34, pedig szakács. Sok más magyar párhoz hasonlóan felvették a Babavárót és a CSOK-ot két gyerekre. Amikor azonban kiderült, hogy Barbara nem tud természetes úton teherbe esni, a helyzetük rendkívül bonyolulttá vált. Ha novemberig nem tudják bizonyítani, hogy gyermeket várnak, lehet, hogy a tartozásukat büntetőkamattal kell visszafizetniük.

Az előző kormány által bevezetett szabályok értelmében 1,5 és 3,5 millió forint közötti büntetőkamat visszafizetésére lehetnek kötelesek - a havi törlesztésükkel együtt ez kettejük jövedelmének közel a felét jelentheti.

Az elmúlt 16 évben Magyarország a világ egyik legambiciózusabb és legbőkezűbb natalista politikáját vezette be (olyan intézkedéseket, amelyek célja a születésszám növelése volt), pénzügyi ösztönzőkkel támogatva a gyermekvállalást, vagy annak ígéretét.

Magyarország termékenységi rátája messze a népesség szinten tartásához szükséges 2,1 alatt áll. Emellett magas az elvándorlás és alacsony a bevándorlás szintje.

Ez nem csak magyar probléma. A termékenységi ráta az 1980-as évek óta Európa-szerte alacsonyabb annál, ami a népesség stabil szinten tartásához szükséges bevándorlás nélkül. Ez ma már a világ országainak több mint felére igaz, ahol a globális népesség kétharmada él.

Amikor Orbán Viktor 2010-ben hatalomra került, Magyarország termékenységi rátája Európa egyik legalacsonyabbja volt. A Fidesz ígéretet tett ennek kezelésére és később ezt a bevándorlásellenes politikával is összekapcsolta.

„A nyugatiak [a népességcsökkenésre] a bevándorlással válaszolnak. Amennyi hiányzik, annyi jöjjön be, és akkor a számok rendben lesznek. A magyar ember másképp gondolkodik. Nekünk nem számok kellenek, hanem magyar gyerekek," mondta a volt miniszterelnök 2019-es évértékelő beszédében.

Az Orbán-kormány 16 éven keresztül kiterjedt adókedvezményeket, kamatmentes hiteleket és otthonteremtési támogatást kínált azoknak a fiatal pároknak, akik gyermekvállalási ígéretet tettek.

Magyarországon az anyák szülés után akár három évig is otthon maradhatnak. Jelentősen nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, és a nagycsaládosok támogatással vásárolhattak nagyobb autót.

Ezeket az ösztönzőket úgy alakították ki, hogy csak házas, heteroszexuális, és bejelentett munkaviszonyban dolgozó párok vehessék őket igénybe.

A 2020-as évek elején úgy tűnt, mindez tényleg ösztönözte a magyarokat a reprodukcióra. A termékenységi ráta 2010 és 2020 között 1,25-ről 1,61-re emelkedett.

Magyaroszág pedig, egy ideig legalábbis, natalista sikertörténetté vált - különösen az amerikai konzervatívok köreiben.

Aztán a termékenységi ráta megint csökkenni kezdett, és 2025-re 1,31-re esett. Ez alig magasabb, mint ami az orbáni születésszám-növelő misszió elején volt.

A családpolitika célkitűzéseinek megfelelően ez egyértelműen kudarc" – vélte Tomas Sobotka, a Bécsi Demográfiai Intézet kutatója.

Vannak akik úgy gondolják, a natalista intézkedések egyszerűen nem nyúltak eléggé messzire. Mások szerint nem kínáltak megoldást azokra a mélyebb akadályokra, amelyek visszatarthatják az embereket a gyermekvállalástól. Mindeközben a termékenységi arány csökkenése egybeesett a koronavírus-járvánnyal és Oroszország ukrajnai háborújával.

Miért hozott tehát a magyar családpolitika kezdeti növekedést a születésszámban, és miért esett az utána vissza? És mi lehet a tanulság más, a termékenység növelésére törekvő országok számára?

A magyar családpolitika

A termékenységi mutatók évtizedek óta csökkennek Európában, és az elmúlt tíz évben a legtöbb országban meredek esést mutattak. Így bizonyos értelemben a magyar eredmények sikernek számítanak – vannak, akik úgy gondolják, hogy a családpolitikai intézkedések megakadályoztak egy sokkal drasztikusabb esést.

Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány civil szervezet alapítója szerint ezek nélkül az intézkedések nélkül „több százezer gyerekkel kevesebb lenne." Biztos benne, hogy a családpolitikának köszönhetően „születtek gyerekek, de nem annyi, amennyi megfordítaná a trendet."

Gorondy Máté és Ági Budajenőn nevelik öt, tíz év alatti gyermeküket. Máté elmondása szerint a családuk bővülését elősegítette az a „támogató szemlélet" amit a családpolitikai intézkedéseknek köszönhetően tapasztaltak. „Azt éreztük, hogy a családokra odafigyelnek […] hogy nem leszünk cserbenhagyva" – mondta.

Igénybe vették a Babaváró hitelt, a családi adókedvezményt és az otthonfelújítási támogatást, és ötgyermekes anyaként Ági élethosszig tartó SZJA-mentességben részesül.

Máté szerint érzékelhető változás történt az elmúlt 16 évben. „Nem ritka az, hogy négy- vagy ötgyerekes szülők érkeznek az oviba, sőt egyre gyakoribb lett." Statisztikailag valóban nőtt a három- vagy többgyermekes családok száma a 2010-es években; 2020-ban 146 ezerrel érte el a csúcsot. 2024-re ez a szám 125 ezerre csökkent.

Timothy P. Carney, az American Enterprise Institute kutatója több, a termékenység csökkenésével foglalkozó könyv szerzője. Véleménye szerint Orbán egyik nagy sikere volt, hogy a családot és a családok támogatását a politikai diskurzus középpontjába helyezte. Példaként említette a „Családbarát Magyarország" szlogent, ami gyakran látható határátkelő helyeken, például a budapesti repülőtéren is.

Mások szerint a támogatások egyenlőtlenül voltak elosztva. Tóth I. János a Szegedi Tudományegyetem demográfiai kérdésekkel foglalkozó professzora szerint a születésszám-növelő intézkedések alapvetően a vidéki alsó középosztály körében hoztak eredményt. A városokban azonban a támogatások egyszerűen kevesebbet számítanak. Úgy véli, hogy a 10 millió forintos Babaváró kezdetben sok fiatal párnak segített a családalapításban, de az erősen megugrott infláció csökkentette a támogatás értékét.

„Mindenhol probléma az alacsony reprodukciós arány a nagyvárosokban" – tette hozzá. Szerinte Magyarországnak az első gyermek megszületését kellene támogatnia, nem pedig a már gyermeket nevelők további gyermekvállalását ösztönözni. „Az első gyerek a legfontosabb"- mondta.

Fodor Éva, a Central European University Demokrácia Intézetének társigazgatója szerint kérdéses, hogy mekkora különbséget hoztak a családpolitikai intézkedések valójában.

„Ezek az intézkedések eleinte működtek, mint a natalista intézkedések általában" – mondta. Szerinte az eredményük elsősorban az volt, hogy azoknál, akik amúgy is tervezték a gyerekvállalást, valamennyivel korábban valósult meg az. „Így a termékenységi ráta egy-két évig emelkedett, aztán ismét csökkenni kezdett."

Léteznek olyan vélemények is, miszerint Magyarország termékenységi mutatóinak emelkedése és csökkenése nincs összefüggésben a családpolitikai intézkedésekkel, hanem a kelet-európai régió általános trendjeit tükrözi. Csehország például nem vezetett be ennyire kiterjedt születésszám-növelő intézkedéseket, mégis hasonló növekedést, majd visszaesést tapasztalt.

A pénz nem elég

Sokak számára a fő akadály nem feltétlenül a pénz, hanem az alapvető jóléti szolgáltatások hiánya. Egy 29 éves budapesti édesanya, Miskolczi Antónia fő aggodalma az állami egészségügyi rendszer állapota volt.

„Rettegtem a szülés gondolatától" – vallotta. „Azon is elgondolkoztam, hogy pszichológushoz fordulok, mert annyira féltem az egésznek a körülményeitől, és a körülmények alatt a magyar kórházi helyzetet is értem." A TikTokon sorra találkozott a népszerű „mit pakolok a kórházi táskámba" videókkal, amiben a kismamák arról számoltak be, hogy a WC-papírt és a fertőtlenítőt is nekik kellett vinniük. Antónia végül magánkórházban szült.

Antónia és férje, Márton több támogatást is igénybe vett héthónapos kisfiuk születése előtt, de szerintük ez nem változtatta meg az eredeti tervüket, hogy két gyereknél megálljanak. „Nem kellenek nagy ígéretek, egyszerűen csak tegyék rendbe az alapokat, és már nagyobb lesz a hajlandóság a gyerekvállalás terén" – mondta. „Az oktatás meg az egészségügy rendbetétele nulladik lépés lenne ahhoz, hogy szeressenek az emberek gyerekeket vállalni" – tette hozzá. Antónia szerint mindkettő állapota „kétségbeejtő volt az előző kormány alatt."

A kutatások szerint sok nő gondolkodott hasonlóan. Fodor Éva 2019-ben 21 középosztálybeli, közigazgatásban dolgozó nőt kérdezett arról, hogy az állami támogatások ösztönözték-e őket a gyermekvállalásra. A válaszadók többsége „egyszeri juttatásként, nem pedig a gyermeknevelés hosszú távú támogatásaként" értékelte ezeket.

„Valójában jobb intézményekre, egészségügyi ellátásra és gyermekvigyázásra lenne szükség" – mondta. Bár Magyarország bővítette a bölcsődékhez való hozzáférést, sok nő még mindig elégtelennek érezte azt.

Más országok is próbálkoztak születésszám-növelő intézkedésekkel. Dél-Korea termékenységi rátája 2008-ban 1,19 volt – az egyik legalacsonyabb a világon. Azóta több mint 215 milliárd fontot (kb. 97 billió forintot) költöttek arra, hogy növeljék a születések számát. A szülők gyerekük születésekor egyszeri, 20–30 ezer fontos (kb. 9-13 millió forintos) „baba bónuszt" kapnak, bőkezű havi támogatások és a magánóvodai ellátás költségeit fedező utalványok mellett.

Ennek ellenére a termékenységi ráta azóta is csökken, és 2025-re elérte a 0,8-at.

A termékenységi ráta a pandémia óta a legtöbb országban csökkent, amit sok szakértő szerint nem csak gazdasági okok magyaráznak. Tomas Sobotka demográfus szerint a Covid19 miatti korlátozások, az oltási kampányok – amelyek miatt egyes nők elhalaszthatták a gyermekvállalást – és az általános bizonytalanság mind hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebben döntsenek a gyerekvállalás mellett. „A termékenység általában csökken, ha az emberek nem bíznak a jövőben" – vélekedett.

Oroszország ukrajnai háborúja, és a globális infláció újabb sokkot jelentettek, és Sobotka szerint a háborúhoz legközelebbi országok tapasztalták a legnagyobb termékenységi visszaesést.

Szerinte az emberek világszerte „bizonytalannak érzik a jövőt, mert folyamatos válságok zajlanak, és a politikai környezet nagyon mérgező".

Meg lehet-e változtatni a kultúrát?

A 2000-es években Svédország és más északi országok olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek – bár nem kifejezetten ez volt a céljuk – közvetetten növelték a születésszámot. A megosztott szülői szabadság, a megfizethető gyermekellátás és az általános óvodai hozzáférés megkönnyítette a munka és a családi élet összeegyeztetését. Az ezt követő évtizedben a termékenységi ráta 1,5-ről 2,0-ra emelkedett.

Sok szakértő úgy gondolta, hogy Svédország megoldotta a feminizmus és a reprodukció közötti konfliktust azzal, hogy mindkét szülő számára lehetővé tette a munka és a család összehangolását. A 2010-es években azonban, a szakértők értetlensége közepette, a termékenység ismét csökkenni kezdett.

Sobotka szerint a családtámogató intézkedések megvédték az északi országokat attól a mély visszaeséstől, amely Kelet-Ázsiában történt. „Bizonyos szinten minden országnak szüksége van az északi modellre, vagy valami annál is jobbra" – állította.

Véleménye szerint azok az országok, amelyek megkönnyítik a munka és a gyereknevelés megosztását a férfiak és nők között, nagyobb védettséget élveznek a termékenység drasztikus csökkenésével szemben.

Fodor szerint Magyarország ezzel ellentétben „megerősítette azt az elképzelést, hogy a nők a család elsődleges gondozói. A nemi szerepek rugalmatlanabbá váltak."

Lehetséges, hogy a kultúra sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a pénz. „A probléma része, hogy túlbecsüljük a pénzügyi ösztönzők hatását" – állította Carney. Izrael, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyetlen olyan országa, ahol a termékenységi ráta jóval a reprodukciós szint felett áll, nem költ kiemelkedően sokat családtámogatásra. Viszont erős kulturális és ideológiai hangsúlyt fektet a gyerekvállalásra - részben a holokauszt borzalmait követően a zsidó népesség újjáépítése céljából.

„Azonban a kormányoknak korlátozott ráhatásuk van a kultúrára" – jegyezte meg Carney – „és annak is megvan a veszélye, hogy ha a kormány beleszól kulturális kérdésekbe, az könnyen politikai kérdéssé teheti azokat."

Egyes országokban már látható az ellenreakció. Dél-Koreában például a felmérések szerint sok fiatal nő a patriarchális családmodell elleni tiltakozás miatt utasítja el a házasságot és a gyerekvállalást.

Franciaország egyike azoknak, akiknek részben sikerült ellenállni a termékenység csökkenésének. Az ország 1,6-os mutatója az egyik legmagasabb az EU-ban, ami a magas jóléti támogatásoknak, és a munka-magánélet jobb egyensúlyának is köszönhető.

Dél-Koreában hiányzik ez a rugalmasság. „A férfiakkal szemben továbbra is él az elvárás, hogy ők legyenek a család hagyományos kenyérkeresői, ezért gyakran csak késő este érnek haza" – mondta Sobotka. „Ez nem csak a nőkre és a férfiakra van negatív hatással, hanem a család egészére is." A gyermeknevelés főként a nőkre hárul. A nők emellett úgynevezett „előzetes diszkriminációval" is szembesülnek: gyakran bizonytalan állásba kerülnek, vagy teljesen kikerülnek a munkaerőpiacról, amikor gyereket vállalnak.

Ez a magyar munkahelyekre is igaz. „Még az állami tulajdonú vállalatok sem rugalmasak, nem veszik figyelembe, hogy a férfiaknak és nőknek a munkán kívül is lehetnek kötelezettségeik" – hangsúlyozta Fodor.

Az Orbán-kormány a GDP 4–5%-át költötte családbarát intézkedésekre, és ezek viszonylagos népszerűségnek is örvendtek. Az új kormány, Magyar Péter vezetése alatt, eddig nem jelentett be jelentős változást.

„Olyan társadalomban élünk, ahol szülőnek lenni rendkívül költséges. Ezért minden olyan intézkedés, ami támogatja a szülőket és a családokat, jó politika" – mondta Sobotka.

Fodor nem értett egyet: „Ha ezt a pénzt jóléti intézkedésekre, a nemek közötti egyenlőségre és a férfiak otthoni szerepének erősítésére fordították volna, szerintem hasonló növekedést lehetett volna elérni."

Barbara és Levi helyzete nem egyedi. A Magyar Nemzeti Bank 2026 júniusi elemzése szerint nem teljesült a gyermekvállalás minden ötödik párnál, amely 2019-2020-ban vett fel Babaváró hitelt. Magyarország új kormánya állítja, hogy nemzeti konzultáció keretében fogják vizsgálni ezeket az intézkedéseket, és dolgoznak olyan terveken, amelyek támogatnák a büntető kamattal sújtottakat.

Barbara két órával a vérvétel után végre megkapta az e-mailt: az embrióbeültetés nem volt sikeres.

„Ez nagyon rossz" – mondta Levi. “A bizonytalanság, az, hogy magát okolja, amikor minden nap elmondom neki, hogy nem ő a hibás."

A családbarát Magyarországon ők csapdába estek: a vágyott család nélkül az anyagi biztonságuk is veszélybe került.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Paulikovics Zsófia